Nem tudok nyilatkozni minden tanárról, mivel engem nem tanítottak, de azokról, akik korábban tanítottak és most tanítanak, azokról igen. Elvileg Magyarország oktatási rendszere nem jó, gyakorlatilag nem tudom, hogy milyen, mert nincs megbízható statisztika róla, vagy én nem ismerek ilyet.
Véleményem szerint az tud valamit jól tanítani, aki annyira ért is ahhoz a bizonyos dologhoz, hogy. Ebből adódik sokszor a probléma, azt hiszem. Ugyanis ha egy tanár bár szeret tanítani, de nem feltétlen ért az adott tantárgyhoz olyan szinten, mint kéne, akkor nem tudja jól tanítani. Mert nem érti annyira, hogy több stílusban elmagyarázza.
De más probléma is adódhat. Vagy régimódi a tanár, vagy furcsa a stílusa. Bár ezek ritkábbak. Én ugyan 'informatikus' vagyok, de ezen az ágon főként adódhatnak problémák.
Amikor a tanár a reál tantárgyat bemagoltatja az anyagot a megértetés helyett, az elég probléma. Azt a humán tantárgyakkal kell, sőt, azoknak is csak a nagy részét. Szerintem viszont egy reál (és a matek, fizika után az informatika az egyik legreálosabb) tantárgyat elemenként elmagyarázni kell, megértetni, hogy mi miért az, ami, hisz' ennek az a lényege, hogy csak a megoldás módszerét jegyezzük meg, amivel minden abba a típusba tartozó feladat megoldható legyen.
Sok ilyen után pedig már szinte semmi segítséggel is rá tudhat jönni egy ember egy probléma megoldására, még annyi magyarázatra sem szorul, mert vannak előismeretei, megnő a problémamegoldó képességének hatékonysága. Konkrétan kialakul valamilyen szinten egy olyan készség, amivel magukat a problémákat tudja megoldani. Vagy ilyesmi.. ← Erre jó példa a programozók.
Nekem főleg az a problémám, mikor mindig az alapjaitól kezdünk valamit tanulni. Szerintem ez nem helyes módszer. Kifejtem mindjárt. Meg az, amikor órákig tanulunk egy apróságot, ami egyébként elég érthető, vagy fél óra alatt több órányi anyag megtanítható lenne elvileg. És az utolsó: amikor nem látványos dolgokat tanulunk, hanem a száraz, unalmas és/vagy nehéz dolgot.
Az előzőre visszatérve: szerintem felesleges mindent a legrészletesebben kifejtve a legelejéről kezdeni, nemhogy még óránként újrakezdeni ezt. Sokkal egyszerűbb, és logikusabb először felületesen, pár óra alatt átvenni átfogóan mindent, ami később tanítva lesz, hogy képben legyünk, mivel is fogunk szemben állni. Mint a könyveknél a tartalomjegyzék. Mint rajznál a vázlat. Majd ezután kezdhetjük részletezni a dolgokat, de én még ezelőtt is párszor rövidebben, de az előzőnél mindig kicsit hosszabban venném át. Szerintem ez a jó módszer.
A második dolog az magától értetődő. Semmi értelme magyarázni valamit feleslegesen hosszan. A rövidebb magyarázat is elég, amit példának kell követnie. A száraz szöveg néha jó, de a példa a legjobb tanár.
Utolsó pedig, programozási példát felhozva, semmi értelmét nem látom a C# tanításával kezdeni. Kétfajta ember van: van, aki annyira elszánt, és egyébként az élete értelme is az lesz, amit épp tanul, ezért akkor sem hagyja abba, ha halálosan unalmas és nehéz is, meg van az, aki eltántorodik, ha nehéznek és unalmasnak látszik, vagy az is, pedig talán ha jól tanították volna, profi lett volna belőle.
A legtöbb ember az utóbbi. Nem él mindenki - hovatovább - alig van ilyen ember, aki a munkájának él. De miért tanítanak valamit unalmasan és nehezen, ha van jobb, könnyebb módszer, legalább ugyanolyan hatékonysággal, vagy még jobbal?
Szerintem előbb látványosan és könnyen kell tanítani, és ha már az jól megy, akkor kell átállni a szárazabb és nehezebb dolgokra. (HTML leírónyelv a kezdeti programozás tanuláshoz, ami látványos és hasznos is, továbbá könnyű, majd aztán a többi, a nehezebbek. a JS, a PHP, A C#, stb..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése