Ha jól tippelek, ez a második (..megnéztem, az. itt az első..), de valószínűleg az utolsó, hogy a melegekről írok. Hasonló témákban Sarkiróka is blogolt, szeretem is olvasni az irományait, noha kicsit durvábban fogalmaz. És egy ismerősöm (sőt, ez túlzás - inkább mondjuk úgy, hogy egy rokonom barátja) írt is ebben a témában.
Pár ismerősöm nekem is volt amúgy. Egy lány és egy fiú. Azért múltidőben, mert az előbbi megszakított minden kapcsolatot, pedig sok közös érdeklődési körünk volt, emiatt sajnálom a dolgot (Metin2, rajz, írás, olvasás, elvek, fényképezés). A fiúval csak szimplán ritkán beszélek, és az is rég volt, mivel más platformokon aktív, mint én. Én ugye Facebook, email, ahol folyamatosan, ő meg Viber manapság. Azt ugye említeni sem kell továbbá, hogy az ők közvetlen családjuk/rokonaik is melegek, mondjuk velük személyesen nem (nagyon) beszéltem, csak így közvetetten "ismerem" őket.
Na most, én elmondom a véleményem, hogy a legtöbben miért homofóbok. Attól a két egyszerű októl eltekintve, hogy sokan azt állítják szimplán, hogy "undorítóak", mások meg azt, hogy "ez természetellenes".
Ha valaki furcsán gondolkodik egy dologban, akkor valószínűleg furcsán gondolkodik más dolgokban is. Furcsa = nem a megszokott, a többség. A politikából már biztos mindenki tapasztalhatta, hogy az emberek durván képesek egy-egy szimbólum, szín, párthoz való kötődés miatt utálni a másikat. Az embereknek nem kell nagy ok, sokszor ok se, hogy utáljanak vagy undorodjanak másoktól. És ahogy Keny megfogalmazta az egyik nem is régi Retroshock! epizódban (a Legyek ura tárgyalásában), az emberek mindig megpróbálják elnyomni a másikat.
"A kísérlet tehát bizonyította, hogy az emberek nem csak szükség idején fordulnak egymás ellen. Nem csak akkor alakulnak ki konfliktusok, ha az egyik fél hiányt szenved valamiből..."
Az előbbi, eltérő gondolkodás miatti utálatra pedig itt egy sorozatnyi példa (időzítve), szintén ugyanebből az epizódból.
Én azt gondolom, hogy az "undortól" eltekintve ennyi mindössze az ok, amiért sokan utálják a melegeket. Mert az emberek mindent utálnak, amit lehet, bármilyen okból kifolyólag. Vagy akár ok nélkül. A melegek csak egy újabb kategória, ami beillik abba, hogy "nem értek egyet velük".
Az "undorodás", amit írtam, az meg valami Pavlovi reflexhez hasonló biológiai folyamat lehet. Legalábbis egy heteroszexuális ember számára. Ha az kerül szóba, hogy 'meleg', akkor az emberek fejében a lényeg körvonalazódik - amitől a meleg != normális. (!= értsd: nemegyenlő). Az pedig épp a szexuális jelenség.
Hogy ezzel mit lehet kezdeni, nem tudom. Talán semmit. Természetből adódóan. Én még mindig úgy gondolom, hogy bár néha alapvetően ránézésből ítélkezek, sokszor igazam is van. Ránézek egy fiúra, "ez meleg". Ezt nem is, mint negatívum, csak mint megállapítás gondolom. Ennél számomra negatívabb, mikor egy cigány nőre vagy férfire nézek rá, és - a bőrszínétől függetlenül - már a nézésétől is undorodok. Na, az számomra negatívabb, mint az, hogy valaki meleg. Ezt csak megemlítem.
Na de a Pride. Meg ez a felvonulás...
Ezzel viszont már több bajom van, annak ellenére, hogy én úgysem fogok valószínűleg egyet sem látni élőben - mivel nem vagyok pesti, és esélyes, hogy nem is leszek.
Engem nem zavar, ha valaki büszke erre, vagy arra. Ha büszke arra, hogy meleg, legyen; én arra vagyok büszke, hogy sikerült a szakmai vizsgám, tehát haladok az utamon.
Viszont az engem idegesít, hogy ebből az egyenlőségből muszáj nagy eseményt csapni. A korábban említett meleg ismerőseim szerint is faszság. Ez már csak feltűnősködés, pont az alja megy egy ilyen eseményre.
Mert igen, én úgy vagyok ezzel, hogy a melegek közt ugyanannyi értelmes van, mint a cigányok közt, vagy a "magyarok" közt (az "átlagember" értelemben). De ugyanannyi nyomorult lény is, mint az összes kategóriában.
Szokták mondani sokan, hogy "én hetero vagyok, mégsem vonulok fel, akkor ők minek? mi ebben az egyenlőség? miért kell hirdetni nyilvánosan?" - hát, ezzel muszáj vagyok egyetérteni. Jobban elfogadni senki nem fogja ettől a melegeket. Sőt, épp az ellentétét sikerül elérni, ezt nyilván sokan is tudják, csak nem érdekli őket.
Mindig csak a feszültségszítás megy.
Múltkor a Pesten hallottamban valaki megosztott egy csodás történetet, hogy (azt hiszem) két leszbikus lány csókolóztak a .. vonaton? (Vagy villamoson, mittudomén.) És hogy ezért megnézték őket, és besúgta valaki, hogy "fú, de undorítóak", stb. Ezután már egymás kezét sem fogták, meghalt a hangulat, stb.
Ezt az előzőt azért írtam le, hogy a legutolsó gondolataimat be tudjam fejezni kereken:
Engem speciel nem érdekel, hogy milyen irányultsága van valakinek, hogy mikkel szeret foglalkozni, hogy mit gyűjt, hogy mi a hobbija (amíg az törvényes keretek közt zajlik - szóval az emberölés az nem jó hobbi, maradjunk ennyiben). Én addig nem utálom, amíg a dolgait úgy teszi, hogy az semmiképp ne legyen a körülötte lévőkre negatív hatással. Tehát például rám. Ha cigizik, csinálja, de a kijelölt helyen, tőlem jó messze. Ebben az esetben nem lesz bajom az ürgével. Ha engem nem veszélyeztet, és nem is tudok arról - ami az emberek egy nagy átlaga szerint rossz dolog, ő mégis műveli, de azzal nem árt senkinek -, addig nem is érdekel. És nem is ítélem el.
(Ilyen pacifista nézeteim vannak egyébként.)
De én ezt nemtől, rassztól, nemi identitástól, mindentől függetlenül is elvárom minden körülöttem lévő embertől. (Sokszor kortól is függetlenül - mert van egy határ, amit úgy vélem, egy 6 éves gyerek sem léphet át, és ez már a szülő felelőssége.)
Tehát visszatérve az előző leszbikusok történetére - én szvsz. irtózóm attól, mikor valaki nyilvánosan smárol, sok ember szeme láttára. Nem érdekel, hogy fiú-lány, vagy lány-lány.. Mindenhogy "undorító" - az én normáimmal ellentétes.
Nem azt mondom, hogy élnék egy robottársadalomban, ahol nincsenek érzések, mint egy falanszter - Madáchtól Az ember tragédiájában - de az ilyen vágyakat jobbnak látom, ha mindenki 4 fal közt éli ki - ahol biztos nem fog vele zavarni mást.
És akkor filmajánló a végére; ha már a falanszter szó előkerült - aki szereti a véres, gyilkolós filmeket, annak nagyon tetszeni fog ez a gyöngyszem. Az említett szó jól jellemzi, épp egy ilyen világot mutat be. Az Equilibrium - Gyilkos nyugalom. Ahol papok őrzik fegyverrel a békét, és meg kell ölni az érzésbűnözőket, mert ez a szabály.
Valamint egy hasonló film, de erőszakmentesen. Könyvadaptáció, a filmen zseniálisan megoldották, hogy szépia effektből indulunk, és egyre több szín jelenik meg majd, ahogy a szereplő egyre tisztábban lát. Azt hiszem, hogy egyetlen pofon csattan el mindössze a filmben, tényleg full erőszakmentes, viszont így is érdekes (pedig én kifejezetten nem szeretem, mikor nincs verekedés). Az emlékek őre (angolul The Giver). Érdemes mindkettőt megnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése